A szenvedély az ember természetes létállapota. Léteznek ugyanis pozitív szenvedélyek: szeretet, intim kapcsolatok, szexualitás, önmegvalósítás, család, hit, meditáció, sport.

 A szenvedély felfokozott intenzitása megfelelő energiával vértez fel bennünket a nehezebb időszakok harmonikus megélésére. A titok az egyensúlyban rejlik, minden szenvedélyesen végzett tevékenység lehet építő, csak a túlzásba vitel, és az egyensúly eltolódása vezet szenvedéshez.

 A harmónia kibillen egyensúlyából, az értelem és érzelem harmonikus egysége felborul, a létezés megélésének gazdagsága, színessége beszűkül a szer használatára, mely kapcsolat szenvedélyes viselkedést mutat. A szenvedélybeteg saját létezését, érzelmi stabilitását, örömét a szenvedélye tárgyával való megéléstől teszi függővé. A szenvedély elveszti tápláló, feltöltő szerepét, és a személyiség építése helyett átveszi az uralmat és eredeti szerepéből kikerülve, ellenkezőleg, pusztítóan kezd el hatni.

Valamely szer, szokás kizárólagos uralma jelenti a személyiség korlátozottságát, rabságát, mert nélküle az élet sivár, és kietlen a szenvedélybeteg számára.

Olyan motívuma ez az életnek, mint a népmesékben az ördöggel való egyesség. Általánosan elfogadott tény, hogy a megkeresés az ember részéről történik, ő hívja be a házába a gonoszt, hogy olyan előnyökhöz jusson, amivel élete sikeresebbé, gazdagabbá válik, vágya elérhető lesz. Jellegzetes típusa népmeséinknek a kincset őrző ördög motívuma. A kincs letéteményese minden esetben az ördög aki a földi javak ígéretét hordozza, s ezzel együtt a földi kísértést is. A saját győzelmében megingathatatlanul biztos szörny időről időre különböző paktumokat köt az emberrel: társul vele vagy versenyre hívja. A típus különlegessége, hogy az ember előbb-utóbb felismeri a szörny kísértéseit, és megtalálja a módját, hogy végül a számára kedvezőre fordítsa a helyzetet, s olyan egyezséget kössön vele, amelyből ő kerül ki győztesen. Ezek az ostoba szörnyek félelmetesek ugyan, de nevetségessé tehetők, ha az ember túljár az eszükön, mert abban a pillanatban eltűnik félelmet keltő, titokzatos tulajdonságuk. Kiderül róluk, hogy becsaphatók, kijátszhatók, és mivel az emberi világ „jobbik részének” törvényszerűségeit nem ismerik, épp ezzel a „jobbik résszel” győzhetők le.

A  szenvedélybetegek rosszal kötöttek  paktumot

Paktumot, azaz egyességet viszonylag sűrűn köt az ember. Valamilyen haszon, vagy előny reményében kötelezettséget vállal, vagy cserébe ad valami olyasmit, amire a másik félnek szüksége van. Lássuk be tehát ez viszonylag gyakori. Például amikor valaki úgy érzi, hogy társaságban csak az alkohol adja meg önbizalmát és fesztelenséget és  gyakran akar „csak még egy utolsót” a buli végén… Majd várja az ivásra való alkalmat és sokat gondol rá ebből a  függőségi viszonyból nehéz az öntudatra ébredés, szárnyaszegetté és tanácstalanná válik az ember. Olyanná válik számára a szer, mint az Ördög, aki titokzatos hatalmával tartja fogva a szegény  embert.

 

„Eladja a lelkét az ördögnek”

Mesét mondani és mesét hallgatni az életben maradásért – ez a meseterápia egyik legfontosabb célja. A meséket azért lehet jól alkalmazni a szenvedélybetegek gyógyításban, az emberélet útvesztőiben, mert mindig az élet működését veszélyeztető dolgokról szólnak. Manapság, amikor a mesét már mint gyermekműfajt tartjuk számon, meglepődünk hogy a XIX. század végéig alapvetően a felnőttek műfaja volt, közösségi alkalmakkor a mesemondó adta tovább a történetekben hagyományozódott örök érvényű információkat, életbölcsességeket. A Boldizsár Ildikó által kidolgozott meseterápiás módszer erre építve nem csak gyerekeknek, de komoly problémákkal küzdő felnőtteknek is segíthet. A népmesék óriási összerendező, egyensúlyteremtő hatással rendelkeznek és még arra is alkalmasak, hogy terápiás célokra használják őket lelki traumát átélt gyermekek és felnőttek esetében.

    Zakor Ágnes   Fülakupunktúrás addiktológus